Nekünk írták

heart-29328_1280

Dr. Lala…

Én akkor ismertem meg, mikor még fiatal korában falukban lépet fel, volt mikor elkísértük a fellépésére. Nem tudom, hogy emlékszik-e még ránk? Igaz, akkor nekünk csak Lala volt.

Lévai Gizella


Lala doki…?

Kedves, aranyos, nagyon szimpatikus ember. A legkedvesebb élményem vele kapcsolatban az volt, amikor a Budapest Csokoládégyárban megnevetették a gyerekeket a Kamilla és Theo bohócok társaságában.
Nagyon felellőség teljes munkát végez. Mert a BOHÓCDOKTORKODÁS felér egy igazi doktori címmel. Egy beteg gyereket a legnehezebb mosolyra fakasztani. Neki mindig sikerül. Sok kis beteg gyerek köszönheti neki a kórházi ápolás alatt azt a kis vidámságot, amit az ott léte alatt Lala bohócnak köszönhet.
További sok-sok bohóckodást kívánok neki!
És minden tiszteletem az övé!

Tornai Tamásné Szolyka Kati


LALA…

Ő a BOHÓC, így csupa-csupa nagy betűvel! Volt „szerencsém” többször találkozni vele a Heim Pál Kórházban, akár évente többször is. Amit ő ad a gyerekeknek a társaival együtt, arra nincs is szó. Imádni való, ahogy a gyerekek arca felragyog, amikor meglátják őket. Visz egy kis színt a kórház életébe és a kis betegek rögön elfelejtik minden bajukat. Azt kívánom, hogy még sokáig örvendeztesse meg a gyerekeket a jelenlétével. Persze minket felnőtteket is, mert olyankor kicsit mi is gyereknek érezhetjük magunkat. 🙂

Bodnár Jánosné / Babi


Merth Gabriella és Hegedűs Tamás, negyedéves egészségügyi informatikus menedzser hallgatók vagyunk, a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karáról. A Kórházi Információs Rendszerek nevű tantárgy keretén belül jöttünk szakmai gyakorlatra a Heim Pál Gyermekkórházba.

A tantárgy célja, hogy lehetőség szerint végigjárjuk és megismerkedjünk a kórház egyes részlegeivel, osztályaival, informatikai szempontból. S bár a bohócdoktorkodás egyfelől nem tananyag, másrészt elég nehéz lenne informatikai oldalról vizsgálni, mégis régi vágyunk volt, hogy találkozhassunk ezekkel a felettébb nem mindennapi „orvosokkal”. Így hát kapván az alkalmon, hogy valamelyest részt vehetünk a kórház életében – és mert tudtuk, hogy a Heim Pál Gyermekkórházban is rendszeres vendégek a bohócdoktorok –, szerettünk volna megismerkedni egy kicsit más oldalával is az intézménynek, szerencsénkre egy hétfői napon ez meg is valósult.
A bohócdoktorok – Dr. Nokedli és Dr. Kudarc – nagy szeretettel fogadtak bennünket, s míg ők megtették az előkészületeket – a helyére került a jellegzetes piros orr, az elmaradhatatlan bohóccipő és természetesen az orvost, orvossá tevő  fehér köpeny, amúgy bohócdoktorosan –, hogy a nagyérdemű elé lépjenek, lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy feltegyük kérdéseinket, melyekre készségesen válaszoltak. Miután ők elkészültek és a kérdések is elfogytak, izgatottan vártuk, hogy láthassuk őket „gyógyítás” közben. Felszerelkeztek a legfontosabb életmentő eszközökkel, színes csodalufik, cukorkák, különböző ajándékok és egy Micimackó bábu, mind részei voltak a sürgősségi táska tartalmának. Az aznapi rendelési helyszínek között szerepelt többek között a belgyógyászat, neurológia, ortopédia.

Érdekes volt látni a gyerekek különböző reakciót, mikor megpillantották a „doktorokat”, voltak, akik kissé megszeppenve, szégyenlősen méregették a különös szerzeteket, voltak, akik kíváncsiskodva szemlélődtek és voltak, akik már régi ismerősként fogadták a párost. Egyvalami azonban közös volt, a végén mindannyian felvidulva, a röhögéstől az ágyon elterülve fogták a hasukat. A végeredmény nem is volt meglepő, látva a bohócok „orvosi” szaktudását. A jobbnál jobb poénoknak, a falra felkerülő színes lufiknak, a finom cukorkáknak és a különböző ajándékoknak köszönhetően a helyenként kicsit mélabús kórterem percek alatt a jókedv fellegvárává kerekedett.
Sajnos idő híján, nem tudtuk mindenhova elkísérni „gyógyítóinkat”, de biztosak vagyunk benne, hogy a többi osztályon is hasonló volt a fogadtatás.

Érdekes és megkapó élmény volt számukra, melyet bizonyosan sokáig nem fogunk elfelejteni.
Végül szeretnénk köszöntet mondani Dr. Lalának, Dr. Kudarcnak és Dr. Nokedlinek, a szíves vendéglátásért és Szathmáry Istvánnak, a Heim Pál Gyermekkórház informatikai részlegének megbízott osztályvezetőjének, a találkozó megszervezéséért.

Merth Gabriella, Hegedűs Tamás


Köszönetet szeretnék mondani, Timi kislányomat operálták a Heim Pálban, és most, hogy megtaláltalak benneteket, nagyon örült neki. Sok szép napot töltöttünk el veletek még az intenzív osztályon is.

Köszönettel,

Rákóczi Tímea, 5 éves, volt beteg gyermek


Szeretettel üdvözlünk mindenkit! Nagyon örülünk, hogy rátok találtunk, ugyanis „maradandó emlék” vagytok Emesénk számára, aki a Heim Pál sebészetén feküdt többször is. A legutóbbi találkozás 3 éve volt, de még most is felismerte Lalát, Katát és nem utolsósorban Kavicsot. Emese most 8 éves.


Köszönjük, Bohócdokik!

Ha kedd, akkor… Akkor a Reménysugár Habilitációs Intézet lakói életében a bohócdoktorok napja. Azaz, immár három éve minden kedden délután a Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány csodálatos bohócai látogatnak az intézménybe. Három éve karitatív jelleggel, végzik lelkesen, odaadással, hallatlan empátiával terápiás tevékenységüket. Intézményünkben 116 súlyosan, halmozottan fogyatékos ember él, döntő többségében a húszas, harmincas életéveikben lévő fiatal férfi és nő. Sérültségük, fogyatékosságuk okán állandó ellátásra, gondozásra, gondoskodásra szorulnak, önálló életvezetésre sohasem lesznek képesek. Intézményünk célja és feladata a színvonalas ellátás biztosítása, magasan kvalifikált szakemberek alkalmazásával mentális és fizikai állapotuk megőrzése, korrekciója, fejlesztése, progresszív állapotok prevenciója. Ezt az összetett gyógypedagógiai, egészségügyi és szociális feladatellátást színesíti a bohócdoktorok rendszeres tevékenykedése. Az itt töltött évek alatt számtalan lakóval személyes, baráti kapcsolat alakult ki. Fiataljaink várják, készülnek a kedd délutáni jeles együttlétekre, amelyeket az önfeledt vidámság, kacagás, játék ural.

Irodalmi „véna” híján nehéz szavakkal kifejezni ezeknek az együttléteknek a hangulatát, de az bizonyos, hogy egészen más ez a vidámság, más a játék, mint amikor mi foglalkozunk ugyanazokkal a fiatalokkal. A teljes önfeledtséget, a feltétel nélküli elfogadás érzését igazán a bohócdoktorok tudják megteremteni, nekünk ez kevésbé sikerül. Márpedig a tapasztalatok alapján nagyon fontosak ezek az érzések, ezek az élmények. Ha nem így lenne, nem lenne tapasztalható a várakozás, nem lenne látható a kitörő öröm a bohócdoktorok megjelenésekor. Ezeket az élményeket nem tudjuk semmilyen ismert mérőrendszerrel mérni, mértékegységre átszámítani, csak egyet tudunk, hogy a bohócdoktorok nélkül sivárabb lenne a mi életünk is, de főleg a lakóink, fiataljaink élete. A jelen pályázatban tervezett program reményében talán több egyéni „mókázás”, és több eszköz alkalmazása tovább gazdagítaná a bohócdoktorok színvonalas munkáját, és természetesen a lakóink életét. Teljes szakmai elkötelezettségemmel támogatom a Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány BOHÓCDOKTORAIT és elismeréssel adózom munkájukért.

Kis Erika
gyógypedagógus, vezető pedagógus

Reménysugár Habilitációs Intézet Mentálhigiénés csoport vezetője


Kívánom, hogy munkátoknak sok-sok mosolygó gyermek örüljön, akiket hozzásegítetek a mielőbbi gyógyuláshoz!!! Mindenkinek jó egészséget kívánok! 

Eszter


Kedves gyermekkori vidámsághozó!

Tudom, hogy annyi-annyi gyermek között elvész egyetlen egy, de aprótalpas koromtól vigyorogtam a tévé előtt, mikor Kamillával nevettettetek, majd a cirkuszban is mindig kiválasztottál, csupa-csupa mókát hozva a gyermekévekbe. 

De csak én öregszem, Te nem, s így, felnőtt fejjel, anyukaként is mosolyt csal az arcomra, ha meglátlak valahol.
Pár éve, talán kettő, a cirkusz előtt sétálva a párommal is megláttalak, éppen nyakig voltál az autód csomagtartójában, mikor a meglepetéstől csak annyit tudtam mondani, hogy „szia, Lala bohóc!”
Na persze, meglepődtél, hogy egy felnőtt szólít így… de hát nekem könnyebb emlékeznem egy emberkére, mint Neked ezerre. Mosolyogtál, köszöntél, és kutattál tovább, biztos néhány új viccet kerestél. Én pedig azzal töltöttem a nap további részét, hogy élménybeszámolót tartottam a páromnak, a gyermekkori „bohóckodásról”.

De nem csak engem, hanem gyermekeimet is látogattad már kórházban, lánykám is összefutott veled a sebészeten és kisfiam is kiborított már, mikor nála jártál, tavaly a bőrgyógyászaton, mikor sebes volt a füle.

Köszönjük a sok boldog és vidám percet, évet, bízom benne, hogy még sokáig élvezhetjük újra!

Sok szeretettel: Nyámándi Piroska


Tisztelt Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány!

Nagy tisztelettel írom Önöknek ezt a levelet.

Fantasztikus dolog az, amit csinálnak. Én magam szellemileg és testileg sérült gyerekek terápiás lovagoltatásakor voltam többször is segítője egy terapeutának, ami nagy hatással volt rám. Tényleg mindennél többet ér az, akár betegnek, akár hozzátartozónak, hogy egy kicsit el tud vonatkoztatni a bajtól, vagy legalábbis elterelődik róla a figyelme.

Őszinte tisztelettel: Bodnár Annamária

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 

Bohócdokik

  • Adó 1 százalék

    Köszönjük ha adója 1 százalékával Ön is segíti a Magyar Bohócdoktorok, Bohócdokik Nevetésterápia programját, ezáltal lehetővé teszi a Bohócdoktorok számára, hogy továbbra is hétről - hétre, folyamatosan látogathassák a Heim Pál Gyermekkórház, a II. számú tűzoltó utcai Gyermekklinika és a székesfehérvári Szent György kórház osztályain fekvő beteg gyermekeket.

    ADÓSZÁM:18238657-1-43

    Legutóbbi hozzászólások